Nem, nem vagyok jó anya max. elégjó

 de az is csak azért, mert átlagot vonok

 hisz nagyfiam szerint a világlegjobbika

 s a szerintem milyen közt megállapodok

 bár mindig igyekeztem, adtam magam

 nem erőből nyomtam, mint semmit sem

 de álomkép anyát nem rajzolhattam

 olyat sem ki házasságában kitart…

 ki eljátszotta a hetes váltás baromságát

 „ne legyen vasárnapi apukája” címen

 ki most is összerezzen minden rímen

 de jó…hogy még van miben hinnem

 ugyan ott voltam a kórházi ágyaknál

 ott voltam óvoda és iskola után

 majd csak nem minden héten…s nap..

 belehaltam…szívem azóta feleakkora

 az elveszített percek csak scifiben érnek

 mikor az esti dejóösszebújás kimarad

 anya is álomba síródik valahol….hajaj…

 de nem látja senki, néma büntetőpara

 majd hittem megtanultam a leckét

 az élet fejbekólintott ismétlésörömmel

 s már lógatnám lábam sörömmel .)

 de jóanyák ilyet nem is gondolhatnak

 de én gondolok…s olykor teszem is

 hisz tartozom valamivel…nekem is

 mikor égbőlpottyant porontyot kaptam

 magam belül büszkén elhallgattattam

 s azóta szívok…anyaságom mivoltán

 hogy deremek vagyok, s mi volt tán…

 hogy nem mértem fel, nem fiatalodok

 hogy mentálisan tán becsavarodhatok

 Édeanyját elvesztett Tündérlalám

 ki maga személyében kicsi csoda

 kinek anyukája lettem ripsz-ropsz

 s történeti sebből vérzünk itt-ott…

 az anya is ember, gyarló…hajaj…

 mert emberből is van, sőt…nőből

 nem rakták puzzleként össze kőből

 s olykor szorul lelke…tán ökölből..

 de elnyomni tanítottak mi-anyáink

 tanácsuk eljutott max. a miatyánkig…

 a lelkiismeret egyetlen vezércsillagunk

 s mi van ha szemben áll desokmindennel

 hogy ha anya vagy jó anya légy

 s levegőt is csak kéthetente végy

 hogy közhelyesen a legszebb hivatás

 valóban csodás, de valami más…

 nem hivatás ez, de még munka sem

 egy kitörölhetetlen fájó-szép érzelem

 mibe hol belehalsz hol tán nevetsz

 hol gyötör hol csak aggódni mersz

gyerekeink tükröt tartanak, görbét

 s mi furcsa, érzetekre emlékeznek

 hogy az együtt erős, felemelkedés

 nevetés, remény…s kötelék

s hogy a milyenanyaság illúzió

"csak" anya és gyereke  vagyunk

 hogy bukdácsolva…"csak" szeretünk

 mikor ajándékok együtt:..lehetünk…